Bicsérd 993 lakosú község a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ és a 60-as/Nagykanizsa-Pécs/ vasútvonalak mentén, Pécstől délnyugatra, 15 kilométerre fekszik. A római korban már lakott település a Mursa-Sopianae-Savaria út mentén helyezkedik el. Első írásos említése 1262-ben történt. A pápai tizedlajstromokban Bulchew néven fordult elő, 1542-ben Bycherd néven említik. A török uralom alatt bár nagyszámú lakossága megfogyatkozott, de nem néptelenedett el. A XV. században költözött új helyére. Közigazgatásilag 1886-ban vált ketté Nyugati- illetve Kisbicsérdre és Keleti- illetve Nagybicsérdre. 1950-ben egyesülnek Bicsérd néven. A falu népessége magyar. A faluban a mezőgazdasági tevékenység a jellemző..
A Pécsi Székes- káptalan 1837-ben építtetett új templomot az 1232-ben már meglévő plébániának.

Boda 424 lakosú község, Szentlőrinctől 12 kilométerre, északkeletre fekszik. A neve Boda, Buda, Budimér szláv személynévből származik. A településen I. István idején vár épült. A középkorban és a török hódoltság alatt folyamatosan lakott terület. A XVIII. században a Preuner család, majd az Eszterházy család birtoka volt.
Mai temploma 1908-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére, mely építészeti remekmű.
A környező erdőben található avar kori földvárromon és forrásokon keresztül az országos természetjáró útvonal is ide elvezet.
A településen lévő, csodálatos környezetben fekvő Millecentenáriumi Emlékpark található.

Bükkösd 1293 lakosú község a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől északra, 10 kilométerre. A település 1950-ben egyesült Megyefával, 1979-ben pedig ebbe az egységbe beleolvadt Gorica is. Ezzel létrejött a mai Bükkösd, amely négy, hangulatában a mai napig különböző településrészből tevődik össze. A török hódoltság idején a Bükkösdi-völgy falvai elnéptelenedtek. Bükkösdöt 1705-ben a Székeskáptalan telepítette újra, földesura Petrovszky József volt. Ugyanebben az évben kezdődött meg Megyefa újranépesítése, Horváth József keze alatt. Egyes kutatók szerint az eddig lakatlan hely 1740 után népesült be a környékbeli magyar falvakból.. A történelem során ezek a falvak különböző irányba fejlődtek. A XX. század közepéig Bükkösd főleg mezőgazdasági tevékenységekből szerezte bevételeit, lakói főként ilyen jellegű tevékenységet folytattak. Megyefa ezzel ellentétben a bányászat vált meghatározóvá. A Bükkösd- Megyefai kőbánya országos hírű, s hosszabb szünet után manapság újra kezd termelni. A települések történelmében az egyik legfontosabb közös szál a nemesi családok rokoni kapcsolata. A Bükkösdi-völgy minden településének életét a nemesi rendszer felbomlásáig a Petrovszky illetve később a Jeszenszky család határozta meg. Bükkösd fénykorát ezen családok birtoklása alatt élte, ebben az időszakban mezővárosi rangot is kapott.
A római katolikus temploma 1792-ben épült klasszicizáló stílusban. Belsejében szép barokk bútorzat, valamint egy Zichy Mihály-festmény látható.
Bükösd nevezetessége a Petrovszky –kastély a Kossuth utcában, mely 1786-ban épült copfstílusban.

Cserdi 359 lakosú község a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől 4 kilométerre, északra fekszik. Az írott források először 1326-ban Chereg, 1450-ben pedig Cherdy néven említik. A település határában az ásatások során jégkorszaki állatok leleteire bukkantak. Birtokosai voltak a szentlőrinci keresztesek és az Eszterházy család. A magyar lakosság mellé a XIX. század elején települtek be német családok.
Római katolikus kápolnáját 1851-ben építették, majd 1970-ben kibővítették.

Csonkamindszent 167 lakosú község Szentlőrinctől 4 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az ősi település első neve Okor- vagy Okrimindszent volt. Az Árpád-korban bencés apátság működött területén, ami a török hódoltság idején elpusztult, majd újraépítették. A név előtagja a Csonta család nevét őrzi.
Római katolikus temploma 1902-ben épült.

Dinnyeberki 112 lakosú község Szentlőrinctől 8 kilométerre, északnyugatra fekszik. Neve az írott forrásokban először 1305-ben bukkant fel Dinneberki változatban, az 1542. évi adólajstrom Denyeberki -ként említi. Névváltozatai között szerepelnek a Berki, Dénesberki, Dénesberke elnevezések. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott falu volt. Lakossága magyar.
A harangláb jellegű római katolikus templomát korábban iskolának és templomnak is használták egyszerre. Az Isten-kútnak, Pál-kútnak nevezett kutat Eszterházy Pál építtette.

Gerde 568 lakosú község, Szentlőrinctől 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A domborzati viszonyokat tekintve a terület teljesen sík, mezőgazdasági termelésre kedvezőek. A falunév első írásos említése 1216-ra tehető. Az Árpádok alatt a birtokosai feltehetőleg köznemesek, elnevezése ekkor Guerdei. A középkorban a mai településtől nyugati irányban, az Acsóta és Füzes-víz összefolyásánál feküdt, ahol révhely és templom is volt. Történelmileg a mezőgazdaság dominanciája alakult ki. A mai község területe két településrészből áll: Gerde és Varjas.

Gyöngyfa 138 lakosú község a 61-es/Szentlőrinc-Sellye/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől 11 kilométerre, délre fekszik. 1929-ben alakult Hernádfa és Rónádfa összevonásával. A Hernádfalva névre 1378-ból, a Lórándfalva névre / a Rónádfa névelőzményére / 1542-ből van írásos adat.
A két település határvonalán áll az 1826-ban épült kazettás mennyezetű, copf stílusú református temploma.

Helesfa 549 lakosú község a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől 6 kilométerre, északra fekszik a Mecsek nyugati lábánál. A helység már az újkőkor késői szakaszában is lakott volt, a lengyeli kultúra népe élt itt. A rómaiak idején is voltak lakói a környéknek; erre a feltárt leletek utalnak. A település neve az írott forrásokban az 1332-1335 közti időből való pápai tizedjegyzékben bukkant fel először: Heleusfolua alakban. A török hódoltság ideje alatt folyamatosan lakott magyar falu volt, lakói azóta is többségében magyarok.
A község barokk római katolikus templomát 1722-ben Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. Többszöri restaurálás után mai formáját 1828-ban kapta. A templom közelében lévő kálvária stációit Zsolnay-kerámia díszíti.
A XVIII. században épült a Nádassyak kastélya, amelyet egy 20 holdas park vesz körül. Itt sétálva számos ritkasággal találkozhat az ide látogató.

Hetvehely 533 lakosú község a Mecsektől északra, Szentlőrinctől 13 kilométerre, északkeletre fekszik. A falu Árpád-kori település, amit az ebből a korból származó temploma is bizonyít. Mai neve az írásos emlékekben először 1542-ben bukkant fel Hethfehel alakban. A település 1559-ben a pécsi káptalan birtoka volt. A török uralom ideje alatt elnéptelenedett, és újbóli benépesítése új helyen, 1733-ban kezdődött. Első telepesei magyarok, horvátok és németek voltak, majd rövidesen a németség került túlsúlyba. A magyar lakosság részaránya csak a XIX. század végétől kezdett növekedni. A II. Világháború után a németek egy részét kitelepítették.
A község római katolikus, gótikus stílusú, műemlék temploma a XIII. század végén épült. Először a XIV. században , majd a XVIII. században átalakították és kibővítették. Belül a középkori eredetű falképeken kívül egy XIV. századi keresztelőmedence látható. Az ősi templom minden bizonnyal a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorához tartozott, mellette a remeteházzal.

Kacsóta 293 lakosú község a 6-os főközlekedési út mentén Szentlőrinctől 3 kilométerre, nyugatra fekszik. A község neve az írott forrásokban először 1542-ben bukkant fel Kachotha alakban. Egy 1375-ből származó oklevél Kadosfalva néven is említi a falut. A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott volt, lakói azóta is magyarok. A Girótfa és Boldogasszonyfa nevű külterületi helyein az Árpád-korban önálló falvak voltak.

A Királyegyháza 1042 lakosú község Szentlorinctől 7 kilométerre, délre helyezkedik el. A település 61-es/Szentlőrinc-Sellye/ vasútvonalon elérhető. A sok kisebb vízfolyás mellett itt folyik el a Zselic egy részét is átszelő Okor-patak. A környezet domborzati szempontból sík terület. Királyegyháza két utcából áll: Az egyik a főutca, amely hosszában, északdéli irányban áthalad a településen, ebbe csatlakozik egy mellékutca.  A település vízellátását egy 1968-ban kialakított vízmű biztosítja, ennek kiváltására 1996-ban került átadásra egy újabb fúrt kút. Szentiván először az írott forrásokban 1274-ben bukkant fel. Szentgált 1292-ben említették először. A XIV. században vásáros hely volt. Szentgál nevét Vásárosszentgálnak is hívták. A Szentiván helynév a falu templomának védőszentje, Keresztelo Szent Jánosra utal, akit az ómagyarban Szent Ivánnak neveztek. A Szentgál helynév a falu templomának védőszentjére emlékeztet. A Magyar előtag a lakosság nemzetiségével, a Vásáros előtag pedig a vásártartás jogával kapcsolatos. A két község 1806-ban templomot épít. Szentgál területén copfstílusban. Ez a mai templom. Hogy mindkét község kívánsága teljesüljön, két titulusra szentelték, Keresztelo Szent János és Szent Gál apát tiszteletére. A templom főoltára Haraszti Pál pécsi iparművész alkotása, 1974-ben készült. A község kápolnáját Szent Vendel tiszteletére 1804-ben építették. A már az Árpádkorban létező két települést, Magyarszentivánt és Vásárosszentgált Nagy György plébános javaslatára kapta az 1941-es egyesítéskor. A község külterülete Rigópuszta. Mai nevét 1951-ben kapta. Az elnevezés korábban dűlőnév volt. Batthyány Gusztáv hitbizományi birtokához tartozott. A község lakói nagyrészt római katolikus vallásúak.  A lakosság lélekszáma az elmúlt években némileg csökkenő tendenciát mutat. A munkanélküliségi ráta 9,8%-os. Ez alacsonyabb a megyei és országos rátánál. Királyegyházán 2 gazdasági társaság és 33 vállalkozó van. A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület nagysága 1374 hektár. A tulajdonosok 60%-a Királyegyházán él, 40%-a más településen lakik.

Okorvölgy 96 lakosú község Szentlőrinctől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. Nevét először 1542-ben Okorwelgh alakban írták le. Korábbi leletek utalnak arra, hogy a bronzkori halomsíros kultúra népei is menedéket találtak a környéken. Az oszmán uralom alatt elnéptelenedett faluba csak a XVIII. században indult meg a visszatelepülés, főleg németekkel, kisebb részt magyarokkal.
A római katolikus vallású kistelepülésnek nincs temploma, csak egy haranglába.

Pécsbagota 106 lakosú község, Szentlőrinctől 10 kilométerre, délkeletre található. Az írott forrásokban neve először 1262-ben szerepelt Bagatha alakban. Az erdőségekben bővelkedő környék lakossága nem élte túl a török uralmat, s elnéptelenedett. A visszatelepedésre később került csak sor.
A falu lakossága, és temploma is római katolikus.

Sumony 485 lakosú község a 61-es/Szentlőrinc-Sellye/ vasútvonal mentén, Szentlőrinctől délnyugatra, és Sellyétől északkeletre, 12 kilométerre fekszik. Az első forrás 1290 körül említi Sumon alakban, ami feltehetően a szláv erdő mellett élő embert jelent (Sumonje). A török hódoltság alatt is magyarok lakta településre, amely a székesegyház birtoka volt, néhány nem magyar család is betelepült, de nem változtatták meg számottevően a népesség összetételét.
A falu központjában egy csodálatos szépségű, az 1866-ban épült Burgundia Szent Zsigmond vértanú emlékére szentelt római katolikus templom található, benne híres oltárképek és freskók gyönyörködtetik a látogatókat. Az építtetése a Királydaróci Zsigmond pápai prelátus, pécsi kanonok nevéhez fűződik. A főoltárkép Szent Zsigmond és családtagjai vértanúságát ábrázolja, amely Than Mór, XIX. századi nagyhírű festőművész alkotása 1865-ből. A mellékoltára a Szent István oltár, melynek központi témája: Szent István felajánlja az országot a Boldogságos Szűz Máriának. Mellette Imre és László hercegek láthatók. Emiatt „a magyar szentek oltára” néven is emlegetik, az alkotója martin Fischer bécsi szobrásztanár.

Szabadszentkirály 811 lakosú község Szentlőrinctől 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Az 1332-36-os lajstromban szereplő falu védőszentje Szent István volt. Mivel a település lakói segítették Zsigmond királyt, ezért az hálából mezővárosi rangra emelte a települést, innen ered a szabad jelző. A török időkben sem néptelenedett el a magyarok lakta település, bár nemeseinek igazolniuk kellett nemesi mivoltukat I. Lipót, illetve III. Károly adománylevelét követően.
A faluban a neoklasszicista stílusú iskola épülete műemléki védettséget kapott. Római katolikus temploma 1849-ben épült.

Szentkatalin 143 lakosú község Szentlőrinctől 20 kilométerre, északkeletre fekszik. Szentkatalin Az 1542-ben Zenth Catherina néven említett falu a Zselicben található zsáktelepülések egyike, nevét védőszentjéről kapta. A szép természeti környezetben a falu feltehetően nem halt ki a török uralom alatt sem. A településre később érkeztek nemzetiségek, közülük is legtöbben németek. Számuk a XIX. századra emelkedett jelentősen, majd a XX. század folyamán fokozatosan csökkent. A római katolikus településnek csak egy haranglába van.

Szentlőrinc 7206 lakosú város a 6-os főközlekedési út, valamint a 40-es/Pécs- Pusztaszabolcs- Budapest/, a 60-as/Nagykanizsa- Pécs/, és a 61-es /Szentlőrinc- Sellye/vasútvonalak mentén, Pécs ész Szigetvár között félúton fekszik. Az Árpád-kori eredetű település (első okleveles említése: 1235. S. Laurency de Wukor) az Okor folyó mellett alapított templomos (keresztes) lovagok rendházáról kapta a nevét. A Templomos Rend 1312. évi feloszlatása után az ispotályosok (johanniták) kezére került, akik hiteleshelyi tevékenységet is folytattak itt. 1332. óta önálló “plébániás hely”. A mohácsi csatát követő hadfelvonulások, seregjárások során többször is felgyújtották. 1550-ben és 1579-ben Szent Lőrinc város, a Pécs központú török közigazgatásban (Pécsi Vilajet) a szentlőrinci nahie (járási) központja. A XVII. század folyamán magyar földesura a Zrínyi család, míg török hűbérura Adon alajbég volt. Szentlőrinc a XVIII. század első évtizedétől centrális fekvésének köszönhetően uradalmi központ. A század közepén Esterházy Miklós herceg birtok-komplexurnának egyik székhelyévé lett Szentlőrinc 1773-tól kapott járási székhelyi rangot, 1862-től 1950-ig pedig körjegyzőség működött itt. Ebben az időszakban épültek ki a település közigazgatási, joghatósági, egészségügyi, kereskedelmi és közoktatási intézményei. A kedvező földrajzi helyzet, közlekedési viszonyok (1873-ban létesült postaállomása) és a gazdasági-igazgatási szerepkör bővülése a település lakósságának folyamatos gyarapodását idézte elő. 1868-ban a Pécs-Barcs vasútvonal átadásával Szentlőrinc fontos vasúti állomáshellyé vált, majd a Pécs-Budapest fővonal kiépülésével (1882) csomóponti szerepre tett szert. A kereskedelem a vasútvonalak kiépülése óta, 1868-1895 között jelentős a településen. Személy- és teherforgalma Szentlőrincet kereskedelmi gócponttá emelte. A település fejlődésében is törést jelentettek a háborús évek, de a XX. század elejére lakossága ennek ellenére meghaladta a 2000 főt. A lakosság számának legintenzívebb növekedési periódusa a hetvenes évektől a nagyarányú magánerős építkezéseknek, majd az 1980-as évek munkáslakás-építési hullámának köszönhetően következett be. Ennek eredményeként a nagyközség népessége két évtized alatt közel megduplázódott, és megközelítette a hétezer főt.
A helyi iskolák, egyesületek több európai várossal tartanak fenn baráti viszonyt. Önkormányzati szintű kapcsolat bontakozott ki a németországi Urbach és a francia Fondatte településekkel. Az 1992-ben. kötött megállapodás értelmében van Szentlőrinc és az olaszországi Codroipo város között kapcsolat amely eddig elsősorban a két település középiskolájának cserelátogatásában fejeződött ki, a közeljövőben pedig gazdasági területen szerveződik vállalkozók együttműködésével. Ugyancsak szakmai, kulturális jellegű kapcsolat alakult ki az Újhelyi Imre Közgazdasági és Mezőgazdasági Szakközépiskola és az ausztriai Hatzendorf, Groswilfersdorf, a dániai Slagense, az ukrajnai Munkács és az angliai Bieton mezőgazdasági intézményei között. Szentlőrincet vendégszerető, nyitott, érdeklődő emberek lakják, akik szívesen látják vendégül az ideérkezőket.

Velény 178 lakosú község Szentlőrinctől 12 kilométerre, délkeletre fekszik. A Pécsi-víz árterében található település már a honfoglalás idején lakott hely volt. A területet Vencellin és nemzetsége kapta ajándékba első királyunktól Koppány legyőzéséért. A falu neve is e nemzetségből eredeztethető. 1262-ben szerepel először a falu neve Welen alakban.

Zók 284 lakosú község, Pécstől délnyugatra, 17 kilométerre fekszik. A település neve 1290 körül Ozold volt. A megye egyik legrégebbi, mondhatni folytonosan lakott települése. A 6000 éve lakott területen ki kell emelni a réz- és bronzkori kultúrák emlékeit. Zókon találhatók a nemzetközileg is ismert és egyben legszebb szalagdíszes és karcolt díszítésű edények. A magyarországi bronzkor legelső leletei innen kerültek