Alsóbogát 286 lakosú község, Kaposvártól északnyugatra, 24 kilométerre fekszik. A történelmi források szerint a fenti puszták helyén állt Bogát falu, amelynek neve először Szent László király által a szentmártoni apátság részére 1083-95-ben kiállított összeírólevélben fordul elő.1994. december 11-e óta önálló község, előtte Eddéhez tartozott.
A volt Festetics-Inkey-kastély 1830 körül klasszicista stílusban épült.

Baté 833 lakosú község a 61-es főközlekedési út és a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 14 kilométerre, keletre fekszik. A középkorban még Tolna vármegyéhez tartozott. 1733-tól a Gyulai Gaál család birtoka volt.
A XX. században épült a római katolikus temetőkápolna és a kastély.

Bodrog 508 lakosú község Kaposvártól északnyugatra, 14 kilométerre fekszik. A községhez tartozó Alsóbű- és Felsőbűpuszta a korai középkorban lakott hely volt, melyet 1229-ben kelt oklevél megemlít. Templomának maradványait feltárták a régészek. Valamikori birtokosai között találjuk Zrínyi Ilonát, a Jankovics és a Pongrácz családot. 1932-ben a hozzátartozó pusztákkal együtt nagyközség volt.

Bőszénfa 601 lakosú község a 67-es főközlekedési út mellett Kaposvártól délre, 12 kilométerre fekszik. A község határában neolit kori és bronzkori tárgyakat rejt a föld. Egyike azoknak a falvaknak, amelyeket I. István király adományozott a szentmártoni apátságnak. A falut a tatárjárás előtt az apátság kanászai lakták. A községnek 1773-ban tanítója volt. A XX. század elején zömében németek lakták. Működött a téglagyár, a gőzmalom, és számos mesterséget űztek itt. Mai érdekessége a Mese Szálló.

Büssü 485 lakosú község, Igaltól délre, 13 kilométerre fekszik.
A római katolikus kápolna 1764-ből való, homlokzati tornyos építmény, egyboltszakaszos hajóval. A Gaál család építette. A hajó freskója feltételezés szerint idősebb Dorfmeister Istvántól származik. A kápolna berendezése nagyrészt a feloszlatott pálos rend pécsi rendházából került ide a XVIII. század végén. Különösen szép a barokk feszület, amelynek alkotója jó képességű mester lehetett. A copf  szószék és a sok szép epitáfium is figyelmet érdemel.
A kápolna előtti téren 1800 körül készült Mária-oszlop található, melyen Szűz Mária imára kulcsolt kézzel áll.
A műemlék református templom 1788-ban épült, homlokzat előtti toronnyal.
A volt Gaál-kúriát a Gaál család építette 1760-ban.

Cserénfa 244 lakosú község Kaposvártól 13 kilométerre, délkeletre fekszik. Első ízben az 1536. évi adólajstromban fordul elő Cyrenfalwa alakban. Akkori birtokosa Török Bálint volt. A török idők után herceg Esterházy-féle hitbizomány részeként szerepelt. Határának nagy részét erdő borítja. A motoros sport kedvelői ismerik a párszáz lelkes falut, Moto Cross pályája nagy versenyek színtere.

Csoma 481 lakosú község a 61-es főközlekedési út és a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Dombóvártól 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu határában találtak rézkori település és temető maradványait. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Első írásos említése Villa Cuma alakban fordul elő 1138-ban.

Csombárd 321 lakosú község Kaposvártól 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. Csombárd közelében ered a Pogányvölgyi-víz, amely a Balaton vízgyűjtőjéhez tartozik és a Nagyberek egyik táplálója. A falu birtokosai a 18. század elejéig nem ismeretesek, ettől kezdve a Pongrácz család tulajdonába került, akik 1780 táján barokk stílusú kúriát építettek. Ezt a kastélyt nemrég felújították, magánkézbe került.
A településen az elmúlt pár évben nagyon szép római katolikus templomot építettek.

Ecseny 315 lakosú község Mernyétől 12 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkorban többször találkozunk a falu nevével, 1193-ban Altachim, 1357-ben Echen, 1470-ben Echyn alakban. A török kiűzése után evangélikus németeket telepítettek ide. A földművelésből élők mellett jelentős számú iparos is élt itt. A második Világháborút követő események visszavetették a fejlődésben.
A műemlék jellegű templom és annak berendezése a XIX. század első feléből való.

Edde 251 lakosú község, Kaposvártól északnyugatra, 23 kilométerre fekszik a Somogyi-dombságban. Edde nevét az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben találjuk meg először. A középkorban húsz földesura volt.
A Csallánosi-erdő természetvédelmi terület. Szépek feketenyárfái és különös növésű kocsányos tölgyei.

Felsőmocsolád 519 lakosú község a 67-es főközlekedési út közelében és a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 26 kilométerre, északra fekszik. A Koppány és a Kapos vízválasztója összefüggő erdővel borított terület. Itt bújik meg egy árokszerű völgyben az egyutcás falu, amelynek első okleveles említése 1229-ből való Muchula alakban.
A múlt századok emlékét őrzi az 1790 körül épített, majd 1821-ben bővített református templom és a XIX. század eleji volt Erőss-kúria, melyben a közintézményeket helyezték el 1945 után.
A falu kincse a határához tartozó erdő, az úgynevezett Lucai bükkös.

Fonó 377 lakosú község Kaposvártól 16 kilométerre, kelet-északkeletre fekszik. A kora középkorban Tolna vármegyéhez tartozott, 1250-ben a királynéi birtok volt. 1536-ban Somogy vármegye helységeként említik. A székesfehérvári káptalan, majd a kegyes tanítórend birtoka volt. 1773-ban tanítója volt az akkor 249 lelket számláló településnek. A XIX. század közepén “rendesen épült” faluként említik
Katolikus temploma 1814-ben épült..

Gadács 130 lakosú község Igaltól 9 kilométerre, keletre fekszik. Az 1138-as első okleveles említése szerint a dömösi prépostság birtoka. A török hódoltság után pusztaként szerepelt, ahova németeket telepítettek.

Gálosfa 305 lakosú község Somogy és a Baranya megye határán Kaposvártól 19 kilométerre, dél-délkeletre fekszik a Surján-patak völgyében. A hozzá tartozó pusztákkal (Szentluka, Kistótváros, Nagytótváros) együtt középkori dokumentumokban szerepel a nevük. A török hódoltság után a Festetics család birtoka lett, akik a XVIII. században kastélyt építettek.

Gölle 1180 lakosú község Igaltól 18 kilométerre, délkeletre fekszik. A községet egy 1550-ből származó oklevél említi először. Korabeli birtokosai közt a legjelentősebb a Dersfi család. A XIX. században herceg Esterházy és Pallavicini családnak is voltak itt birtokai. Jelentősebb település volt a XIX-XX. századfordulón, lakóinak száma meghaladta a 2700-at.
A falu szülötte Fekete István (1900-70), aki 11 éves koráig élt itt. A paraszti életforma, a természet, a szülőfalu szeretete egész életére kihatott. A Ballagó idő című életrajzi regénye Göllében és Kaposváron töltött ifjúságáról szól.

Hajmás 261 lakosú község Kaposvártól 18 kilométerre, délkeletre fekszik. Családi osztozkodás kapcsán említik először 1346-ban. A török hódoltság alatt elpusztult. 1715-ben a Festeticsek telepítették újra. A falu határának fele része erdő, rét, legelő. Az 1970-es évekig volt vasútállomása, ekkor számolták fel a Kaposvár-Szigetvár szárnyvonalat.

Hetes 1152 lakosú község Kaposvártól 11 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község első írásos adata az, amikor IV. Béla Herbold comesnek adományozta. A XIV. század elején már említik plébániáját. A török kiűzése után a Jankovich, majd a Somssich család birtokába került.
1769-ben újjáépítették a római katolikus templomot, 1847-48 között felépült a református templom. Mindkettő műemlék jellegű épület.

Igal 1337 lakosú nagyközség, Kaposvártól északkeletre, 18 kilométerre fekszik a Somogyi-dombságban. Már a rómaiak korában lakott hely. A feljegyzések 1193-ban említik először. Igal nagyközség Külső-Somogy egyik legjelentősebb települése. Kiemelkedő szerepe visszanyúlik a középkorba, s ezt a jellegét kisebb megszakításokkal a mai napig megőrizte. A XV. században már mezőváros volt, a XVII. századtól járási székhely, a tanácsok kialakulása után fokozatosan közigazgatási centrummá vált ismét. Lakóinak nagy része általában földműveléssel foglalkozott. Fekvését tekintve Igal a Dunántúl egyik legszebb, legjellemzőbb vidékén terül el. A települést szántóföldek, szőlők, erdők, dombvidék öleli körül. Északi határán húzódik végig - kelet-nyugat irányban - a Somogy-Tolnai -dombság, amely Igalnál éri el a legmagasabb pontját, a 301 méter magas Csúcsos dombon. Tiszta időben látható innen északi irányban a Balaton, dél felé pedig a szép zselici táj, a Mecsek és a Zengő. 1279. júniusában IV. László (Kun László) a budai káptalannal Péter és Marcell comesek, a margitszigeti apácák officialisai által bemutatott oklevele alapján leírja és megerősíti az apácák IGOL, két POSONY, OZLÁR, BORHUD, RACUSY és BELCH nevű Somogy megyei, KOSUK nevű Tolna megyei és ECHE nevű - nekik Moys királynéi tárnokmester által adományozott - birtokainak határait.  1448-ban már előfordul oklevél, amely Igalt oppidumként, vagyis mezővárosként említi. Igazán attól kezdve tekinthető a település mezővárosnak, amikor 1462-ben Mátyás királytól kiváltságlevelet kapott, és engedélyt arra, hogy évente négy alkalommal országos vásárt rendezzen. Az iszlám hódítás a XVI. század második felében éri el Igal mezővárost. A török adórovók 1563-ban 25, 1574-ben 30 és 1580-ban már csak 19 dzsinje hánét, vagyis kincstári adófizető háztartást tartottak számon. Somogy megyében a koppányi szandzsák területén egyik legfontosabb település a palánkkal körülvett, megerősített Igal volt. Ennek a korszaknak egyik kiemelkedő eseménye volt a az országos hírűvé vált igali portya, majd az azt követő körmendi kótyavetye. A rendelkezésünkre álló dokumentumok közül az egyik legérdekesebb egy 1736-ból fennmaradt összeírás, amely a mezőváros háztartásait veszi számba. 65 család névszerint szerepel a lajstromban, és megállapítható, hogy leszármazottaik ma is itt élnek a községben. 1776-ban ár 22 puszta, 56 falu, valamint 5 mezőváros szerepelt az Igali Járásban a pannonhalmi tizedösszeírásban.  Az I. Világháború komoly áldozatokat követelt Igaltól: 287-en vonultak be katonának, a hősi halottak száma 54. Emléküket a templom falában elhelyezett 3 márvány emléktábla őrzi. Négy malma volt a községnek, négy vendéglője, kilencen rendelkeztek különböző erőgépekkel (gőz- és nyersolajmotoros, szívógázmotoros, benzinmotoros).
Már a II. Világháború előtt a MAORT kutatásokat folytatott a község határában, feltételezve, hogy olajra bukkannak. A község arculatán ma már erősen kirajzolódik a gyógyító hatású termálvíz felszínre kerülése után létrejött fürdő hatása. Szinte új település született az elmúlt 30 év során a tényleges Igal keleti határában. A fürdőt övező domboldal tarkállik az üdülőktől, nyaralóktól. Tavasztól őszig a település lakóinak száma többszörösére növekszik, mint az állandó lakosság. Igal egyre inkább üdülőhely jelleget ölt.
A római katolikus temploma a XV. századból való, magas tornyú, gótikus építmény. A hajó elején támpillérek láthatók gazdag belső díszítéssel. 1756-ban átalakították. Belső berendezései közül figyelemre méltó a hatalmas, oszlopos, sokalakos főoltár, a Szent Márton-mellékoltár, továbbá a figurákkal gazdagon díszített szószék.

Juta 1344 lakosú község Kaposvártól 6 kilométerre, északkeletre fekszik. Írásos emlékben 1284-ben szerepelt először a neve. Ekkor még puszta, de 50 év múlva már úgy említik, hogy plébániája van. 1715-ben kerül a Batthyány családhoz, akiktől a kincstár 1849-ben lefoglalta. 1925-ben csaknem minden második személyre jut a faluban egy ló, és 11 iparos dolgozott itt akkor.

Kaposgyarmat 125 lakosú község Kaposvártól 15 kilométerre, dél-délkeletre fekszik.

Kaposhomok 416 lakosú község a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Kaposvártól keletre, 7 kilométerre fekszik.

Kaposkeresztúr 376 lakosú község Kaposvártól 17 kilométerre, délkeletre fekszik. A középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt, és azonos lehet a Szent Kereszt nevén említett helységgel. Első okleveles említése 1328-ból való. A török idők után a Jankovich, majd a Gyulai Gaál család lett a legfőbb birtokosa. A két Világháború között nagyszámú állatállományt írtak össze, jelentős szőlőterületet, több mesterséget művelő iparosokat, szép népkönyvtárat.

Kaposvár 68700 lakosú városa, Somogy megye székhelye a 61-es 66-os és a 67-es főútvonalak találkozásánál fekszik a Kapos folyó mentén. Vasúton is megközelíthető a 35-ös/Kaposvár-Siófok/, 36-os/Kaposvár-Fonyód/ és 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vonalakon. Az ősi kultúrák emlékei és archeológiai leletek segítségével 20-25ezer esztendő messzeségéből tudjuk nyomon követni a régészek azt az embercsoportot, amely elsőként telepedett le az erdővel és vízzel borított Somogyság hajdani területére. Az ide érkező magyarok gyér lakosságú szláv és germán településeket találtak. A város jelenlegi vidéke a honfoglaláskor a Somogyvár  központú nemzetségfői várhoz tartozott. 1009-ben a „Historia Episcopatus Quinqueecel” című könyvben olvashatjuk a Kapos elnevezést. I . Szent István király a megyében lévő várakat királyi tulajdonná nyilvánítja, s azokat a környező vidék központjaivá teszi. 1061-ben a Győr nemzetség őse, Atha-Ottó somogyi ispán monostort alapít a Szent Jakabi dombon a bencés rend számára. E jelentős templom és kolostor felszentelésén van jelen Salamon király Géza herceg társaságában. A birtokhatár rögzítésekor III. Béla 1192-ben keletkezett oklevele így fogalmaz: „terram que vocatur Capus”. A terület egy része ekkor már a Monoszló nemzetségé, míg a környék legnagyobb birtokosai a Győr nemzetséghez tartozó Szerdahelyiek. A XV. századtól a vár, amely a megerősített földvár helyén lehetett akkoriban, hagyatéki adományozásként szerepel a korabeli okiratokban. Változnak a tulajdonosok is, a birtokosi vitákról valló okmányok a Dersffyek, Héderváriak, Újlakiak, Szerdahelyiek, Tamásiak nevét említik sokszor. Hunyadi János 1448-ban a birtokot „Wyvar” várnagyának, Berekfalvi Zopa Péternek adományozza. 1474-ben Mátyás fiának adja adományul, így lesz a környék több településével együtt a terület Corvin Jánosé. Az erődítménytől nyugatra Kecel, délre Rupol jobbágyfalu települ. Ebben az időben  a falvak sűrűsége jóval nagyobb, mint napjainkban. Somogy vármegye XV. századbeli területén 16 vár, 25 város és 939 helység létezéséről szól a későbbi krónikás. Mohácsnál vesztett csata után már királyi várként találkozunk  az erődítménnyel Szerdahelyi- Dersffy tulajdonában. A megye meglehetősen elnéptelenedik a török hódoltság időszakában, s mindössze 225 település vészeli át a Somogyban. Kapos elestét 1555. szeptember 20-ára időzíti a krónika. A törökök Kaposvárt a pécsi szandzsákon belül kisebb közigazgatási egység, a nahie központjává teszi, mintegy 96 helység centrumaként. A Derssfy család kihalásával a Sárkány család lesz a birtokos, majd tőlük veszi meg 1686 tavaszán Esterházy Pál. A várat a császári és szövetséges csapatok 1686. november 12-én szabadítják fel Bádeni Lajos császári tábornagy vezetésével, majd 1702-ben a bécsi haditanács rendeletére felrobbantják. 1712. december 2-án Esterházy Pál herceg azzal, hogy megkapja a letelepedési engedélyt, a város kialakulásának alapját teremti meg. 1749-től már Kaposvár a megyeszékhely, követve a rangban Somogyvárt, Tapsonyt /1724-1735/ és Marcali /1735-1749/, 1761-ben működik itt már szabó, csizmadia, szűcs, lakatos, kovács, cipész, tímár, festő, szíjgyártó, molnár, hentes, bognár, gombkötő és fazekas céh is. 1743-ban a barokk plébániatemplom épült fel. 1748-ban készült el az iskola a mai Kossuth téren. 1751-52-ben felépül az első megyeháza. 1772-ben Pirker József már gyógyszertárat működtetett itt. Egy 1777-ben felvett uradalmi kivonatban 319 városi polgárházról és 82 zsellérházról olvashatunk. A reformkor díszeként 1828-1832-ig épül az új megyeháza, a magyar klasszicista építészet e kiemelkedő alkotása, amelynek főhomlokzatán ott az örökké emlékeztető felirat: „A közjónak”. 1832-ben Beszédes József lecsapolja a Kapos völgyét, 1839-ben már téglajárdával burkolják a Fő utcát, majd 1841-ben lekövezik. A mezőváros 1835-ben választja meg díszpolgárának a legnagyobb magyart, gróf Széchenyi Istvánt. 1840-1846-ig épül a közkórház „A szenvedő emberiségnek” felirattal. A köznemesség vezető szerepével, 1848. május 2-án alakul meg Somogy vármegye közigazgatási bizottmánya, s szinte akadály nélkül foglalja el a várost. 1849. május 7-én  Noszlopy Gáspár kormánybiztos bevonul a városba. 1857-ben Donner János serfőző a Kaposon túl építi fel lakóházát, alapítója a „Donner város”-nak nevezett városrésznek. A honvédlaktanya 1876-ban épül. 1866. március 6-án Roboz István szerkesztésében megjelenik az első somogyi újság, a Somogy. 1889. augusztus 4-én Kossuth Lajos a város díszpolgára lett. Az ország vérkeringésébe történő igazi bekapcsolódást a Bátaszék- Dombóvár- Kaposvár- Zákány közötti vasútvonal megépítése jelenti a városnak, amelyen 1872. augusztus 14-én indul az első vonat. Az 1894-ben befejezett MIR Cukorgyár építése mellett tovább bővülnek a vasútvonalak is. 1894-ben a Kaposvár- Mocsoládi, 1896-ban a Kaposvár – Fonyódi, 1900-ban a Kaposvár- Szigetvári, 1905-ben a Kaposvár –Barcsi vonal építése fejeződik be. 1873-ban várossá nyilvánítják. Az 1890-es összeírás már 1508 lakóházat jegyez 12ezer lakossal. 1895-ben polgármesterré választották Németh Istvánt. Jövőbelátó városrendezési- és tervezési felfogása, tevékenysége határozott jeleget ad a városnak. 1894-ben villanyt és aszfaltozást kap a város, 1897-ben kezdődik a csatornázás. Az ipar fellendüléséről tanúskodik a  már működő Haidekker- féle szappangyár, s azután megindult, 1900-ban épített Tankovics gőzmalom, az 1904-ben kezdett Gépgyár, az 1908-ban épített Sörgyár és 1906-ban már üzemel a Vasöntöde is. Hírneves üzem volt az 1902-ben alapított Rózsa műfestő- és tisztítógyár és az 1910-ben munkát kezdő Kardosféle cementüzem. 1902 óta áll már az új Városháza, 1908 óta már az új gimnáziumban nevelik a kis somogyiakat, 1911-ben felépül a látványos szecessziós Csiky Gergely Színház is. A 25 évig tartó Horthy-rendszeri városfejlődés rendkívül lassú. Az iparral és a mezőgazdasággal kapcsolatos feldolgozó üzemek ugyan dolgoznak, de a lélekszám alig emelkedik. 1930-ig 33226, 1941-ben 33515 fő a város lakossága. Az ipar nélküli, a megye nagybirtokosainak valamiféle központját jelentő kisvárost 1944. március 19-én éri el a német megszállás. A rövid nyilas uralom után, 1944. december 2-án a 3. Ukrán Front alá rendelt 57. hadsereg és az első bolgár hadsereg alakulatainak segítségével Sarohin vezérezredes vonul be a városba. Bár a front  százhúsz napig áll a Balaton és a Dráva között alig harminc km távolságra a várost egy bombatámadás rettenti meg csupán és sértetlen marad. 1949-ben a 33535 lakosú város az induló tervgazdálkodás keretein belül kezdi fejlődését, ez 1968-ig lassabb ütemű, majd egyre gyorsabb tempójú.
A római katolikus székesegyház 1737-1744 között épült, két homlokzati toronnyal. Ezt megelőzően vályogtemplom állt a helyén. 1886-ban Tandor Ottó neoromán stílusban átalakította, s ma a dómot egy nagyobb, négy kisebb fiatorony és két, még alacsonyabb tornyocska ékesíti.
Az előtte található téren az egyetlen fertőrákosi mészkőből faragott Mária-szobor található. A toponári városrészből került mai helyére. A Toponári rokokó Madonna néven is ismert szobrot a Festetics család emeltette az 1770 körüli években.
A téren helyezkedik el a városháza tornyos eklektikus 1903-ban épült épülete, tornya a német reneszánsz ízlése szerint készült.
A Kapos folyó árterében épült hajdani várnak ma már csak a romjai vannak meg. A várat nem annyira a falai védték, inkább a körülötte elterülő mocsár és ingovány. A török 1555-ben foglalta el, s 133 éven át uralta. Később Bécs parancsára a még álló falakat le kellett rombolni. A maradványok 1931-ben kerültek először a felszínre. Kaposvár középkori életének ezt a fontos emlékét később feltárták, majd konzerválták, a környéket parkosították.
A várostól 4 kilométerre keletre, a városhoz csatolt régi Kaposszentjakabon területén fekszik a bencés apátság romjai. A középkori romok a hegytetőn találhatók. A XI. századi bencés monostort Ottó somogyi ispán alapította. A kolostor maradványait gondosan konzerválták, és tetővel védték meg. A nyolcszögletű, téglából épített torony négy oldala ma is áll. A feltárt kövek, a megye más vidékéről idekerült középkori faragott kövekkel együtt a romterületen lévő szabadtéri lapidáriumban vannak elhelyezve.
Itt született Rippl Rónai József világhírű festőművész, emlékmúzeuma a Rómahegyen található.
A Kunffy-ház egyemeletes, hattengelyes, kora eklektikus épület 1860-ból való. Ebben a házban élt egy ideig Kunffy Lajos festőművész.
A Dorottya-ház egyemeletes, manzárdtetős volt tiszttartói lakás, boltozott földszinti és emeleti helyiségekkel 1830 körül épült barokk stílusban. A ház Csokonai Vitéz Mihály „Dorottya” című vígeposzának képzeletbeli színhelye.

Kazsok 364 lakosú község Igaltól 7 kilométerre, délre fekszik. A középkori iratokban többször szerepel Kosok (1244), Kosuk (1272) alakban, mint a Nyulak szigetén (mai Margitsziget) élő apácák birtoka. A XV. századtól hol Tolna, hol Somogy vármegyéhez tartozott. A török hódoltság után reformátusok népesítették be, akik szántóföldi kultúrák termesztéséből éltek.

Kercseliget 471 lakosú község Dombóvártól 19 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első okleveles említéseskor (1332-37) egyházas hely volt. A török uralom alatt valószínűleg elpusztult, mert 1702-ben szerepel újra a neve, mint puszta. A XVIII. század közepén gróf Niczky Kristóf országbíró vásárolta meg, később a Maár és Pallavicini család tulajdonába került.

Kisgyalán 261 lakosú község Igaltól 13 kilométerre, délre fekszik. Az első írásos emlék az 1250-ből való oklevél, melyben IV. Béla e helyet a Szák nemzetségnek adta. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék tanúsága szerint egyházas hely volt. Valószínűleg a falu elpusztult, mert az 1715-ös országos összeírás úgy említi, hogy négy éve települt. Több nemesi család birtoka volt pl. Gyulai Gaál, Niczky, gróf Festetics.

Magyaratád 1011 lakosú község, Kaposvártól 16 kilométerre, északkeletre fekszik. A település neve Achad alakban fordul elő az 1279-es dokumentumban. Ismeretes, hogy a királynő hírnökeinek birtokában volt 1248-ig. A XIV. században plébániája volt. A község a török időkben elpusztult. 1724-ben népesedett be újra. A községhez tartozik Tátom-puszta. 1275-ben Thatom alakban fordul elő, s ekkor a szentjakabi apátság népei lakták. Részét képezi Rácegres is, amely a XX. század elején még Zimányhoz tartozott.
Az 1845-ben épült református templomának homlokzat előtti tornya van, a sarkokon vázák díszítik. Az íves fülkébe állított Nepomuki Szent János-szobrot a XVIII. században készítették.
A volt Bakács-kúria a XIX. század elején épült.

Magyaregres 598 lakosú község Kaposvártól 12 kilométerre, északra fekszik. Az 1970-es években épült Desedai víztároló a falu határáig húzódik. Itt található a Gombási parkerdő, amely a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye. A település ideális a zöldturizmust kedvelőknek. Múltját tekintve Egres néven szerepel az 1443. évi oklevélben. Lakott hely volt a középkorban. Református temploma 1840 körül épült.

Mernye 1576 lakosú község a 67-es főközlekedési út és a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 20 kilométerre, északra fekszik. 1229-ben Merena és Alsó-Merena alakban fordul elő a neve a székesfehérvári káptalan birtokai között. Később említik Wasarusmernye, Bódogasszonymernye, Almernye alakban is. A török időkben nem néptelenedett el. 1807-ben a király a kegyes tanító rendnek adományozta. Később a rend gazdasági központja lett. A községhez tartozik Mernyeszentmiklós. Jó földrajzi fekvése miatt a környező települések körül a legjelentősebb. A mezőgazdaságból élt a lakosság, de jó pár iparos és kereskedő működött a faluban.
Az 1760-ban épült barokk stílusú római katolikus templom, a Kálvária és a Nepomuki Szent János szobor műemlékileg védett építészeti emlék.

Mezőcsokonya 1207 lakosú község Kaposvártól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. A középkor írásos emlékei között viszonylag sokban szerepel a neve, a gyakran változó földbirtokosok miatt. Két településről szólnak a források: Szent Márton egyházas helyről és Chakna (1324), Mezeuchokna (1375) településről. Birtokosaik a Bő nemzetség és a Győr nemzetség tagjai, 1626-tól Esterházy-birtok. Homokos földjén a szántóföldi kultúrák termesztése volt a megélhetés fő forrása.

Mosdós 1100 lakosú község a 61-es főközlekedési út mentén Dombóvártól 13 kilométerre, nyugatra fekszik. Történetének dokumentumai nagyon hiányosak. Első adat az 1550-es évekből való, akkor a Pethő család birtoka volt. Az 1715-ös összeírás úgy említette, hogy egy éve települt helység. Legfőbb birtokosa a Festetics, majd a Pallovicini család volt.
A Pallavacini család a XIX. század végén a kastélyt, romantikus stílusban. Az államosítás után szanatórium lett. A kastélyhoz tartozó park kivételes mikroklímája a légzőszervi megbetegedések gyógyítására kiváló. Ma tüdő- és szívkórház.

Nagyberki 1550 lakosú község a 61-es főközlekedési út és a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Dombóvártól 12 kilométerre, nyugatra fekszik. Hozzá tartozik a túlparton lévő Kisberki, amelynek lakói az 1920-as években többségében német ajkúak voltak. Innen juthatunk fel a hegyre, mai nevén a Szalacskai magaslatra, melyen ma szőlőművelés folyik. Ez a terület az időszámítás előtti első évezredben lakott volt. Késő bronzkori, kora vaskori, majd kelta (i.e. I. sz. - i. sz. I. sz.) földvár, sáncrendszer, halomsírok nyomai maradtak az utókorra. Működött itt kelta pénzverőműhely is. Előkerültek későbbi korok leletei is, pl. római pénzek, középkori romok. A település neve 1229-ben Berky alakban fordul elő, a székesfehérvári káptalan birtoka volt. A középkori birtokosairól alig tudunk valamit.
A római katolikus temploma a XIX. században épült.
Magtára a XVIII. századból való uradalmi épület.
A volt Schmidegg-kastélyt a Schmidegg család építette a XVIII. században. Később a Vigyázó családé volt. Rokokó stílusú, egyemeletes épület, a középrizaliton ovális felső ablakkal, manzárdtetővel. Szép berendezési tárgyai a klasszicista kályhák. A kastélyban egy kápolna is van.
A Szalacska-hegyen egy őskori földvár nyomai látszanak. Az erősség a középkorban már nem bírt jelentőséggel.

Orci 517 lakosú község Kaposvár-Toponártól 4 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkori források Orzy, Orchy alakban említik.

Osztopán 850 lakosú község a 26-os/Kaposvár-Fonyód/ vasútvonal mentén, Lengyeltótitól 18 kilométerre, délre fekszik. Az első írásos említése 1229-ből való. Az Oztupan alakban fordul elő és a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Száz év múlva egyházas helyként említik. Birtokosi közül megemlíthetjük a Pernszi, a Lengyel, a Tallián családokat.

Patalom 379 lakosú község Kaposvár-Toponártól 14 kilométerre, északkeletre fekszik. Első írásos említése Pothlon alakban történt 1275-ben. A Rátot nemzetség ősi birtoka volt. A XVIII. századtól főbb birtokosai között említjük a Kacskovics, a Bosnyák és a Gyulai Gaál családot.

Polány 234 lakosú község Igaltól 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Már a tatárjárás előtt megvolt a település. Száz évvel később plébániáját említik. 1720-ban még lakatlan, 1850-ben 805-en éltek itt. Az egykori kúriát vadászházzá, majd fogadóvá alakították.

Ráksi 511 lakosú község Igaltól 2 kilométerre, délnyugatra fekszik a Kaposvár-Szántód összekötő út mentén. 1272-ben Villa Rakusi alakban említik az oklevelek, s ekkor a nyúlszigeti apácáké volt. Később Rakkosy, Raxi alakban fordult elő. Plébániájáról is tesznek említést 1429-ben. A török uralom alatt lakott hely maradt. Azután a gróf Batthyány család, majd a veszprémi püspökség birtoka volt.

Sántos 596 lakosú község a 66-os főközlekedési út mentén Kaposvártól kelet-délkeletre, 7 kilométerre fekszik. 1715-ben 7 háztartást írtak benne össze, akkor gróf Festetics és gróf Esterházy birtoka.

Simonfa 395 lakosú község a 67-es főközlekedési út mellett Kaposvártól 8 kilométerre, délre fekszik. A Zselic a falu legnagyobb kincse. Simonfalwa alakban 1421-ből ismert.

Somodor 461 lakosú község a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Igaltól délnyugatra, 10 kilométerre fekszik. A középkorban az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben szerepel először. A század végén a királyi udvarnokok faluja. 1848 előtt pusztaként említik.

Somogyaszaló 801 lakosú község a 67-es főközlekedési út és a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 14 kilométerre, északra fekszik. A középkorban Azzalow, Azalo alakban említik az oklevelek. A 18. század elején puszta, a herceg Esterházy hitbizományhoz tartozott.
Műemlék jellegű református temploma a XX. század közepén épült.

Somogygeszti 566 lakosú község Kaposvártól 23 kilométerre, északra fekszik. Jellegzetes nyugat-külső-somogyi táj, enyhe lejtésű dombokkal, összefüggő, nagy kiterjedésű szántókkal és kevesebb erdővel, réttel. A lakosság megélhetését a mezőgazdaság adja. Mernyével közös mezőgazdasági szövetkezetük igazi nagyüzem. A település nevét 1302-ben Gezte alakban említették. 1942-ig csak Gesztinek hívták.
A községben található kastélyt egy magánszemély 1993-ban megvásárolta, azóta a felújítás folyik. A 6,8 hektáros park növényei kiemelkedő botanikai értéket képviselnek.

Somogyjád 1636 lakosú község a 36-os/Kaposvár-Fonyód/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Korábban Jádnak hívták, ilyen néven szerepelt 1329-ben is (Jaad). Lakossága a reformáció idején áttért a református hitre, templomukat a XVIII. század végén építették. Akkori birtokosa az Esterházyak grófi ága volt. Az aktív korú lakosság több mint fele helyben dolgozik: a mezőgazdasági szövetkezetben, az intézményekben vagy vállalkozóként. A működő civil szervezetek közül a nyugdíjasoké igen aktív kulturális és szabadidős tevékenységet folytat.

Somogysárd 1381 lakosú község Kaposvártól 18 kilométerre, északnyugatra fekszik. Nevét először 1346-ban említették Saard alakban. Már volt egyháza. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, utána gyorsan fejlődött, mert 1737-ben már mezőváros volt. Később évente kétszer országos vásárt tarthatott. Sokan dolgoznak a mezőgazdasági szövetkezetben, az ORFK lovasbázisán, valamint az önkormányzat intézményeiben.
A Sommisch-kastély eredetileg barokk épület volt, amelyet a XVIII. században neobarokk stílusban átépítettek. Parkja növényritkaságok otthona.
Barokk stílusú római katolikus temploma a XVIII. században épült.

Somogyszil 840 lakosú község Igaltól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. Először 1138-ban említették, amikor a dömösi prépostot III. Béla megerősítette birtokaiban. 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt. A község mai életében is meghatározó a megmaradt mezőgazdasági szövetkezet, az 1992-ben alapított Idesüss német-magyar pékség és az újonnan szerveződött agrár magángazdaságok.
Ma is áll gótikus eredetű plébániája, melyet 1726-ban átépítettek barokk stílusban.

Szabadi 339 lakosú község a 61-es főközlekedési út és a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Dombóvártól 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. A községről írásos adat először az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben található, a török hódoltságot a becslések szerint 100-150 lakossal vészelhette át. 1715-től a gróf Batthyány családé volt, majd az őrgróf Pallovicini családé lett.

Szentbalázs 349 lakosú község a 66-os főközlekedési út mentén Kaposvártól 10 kilométerre, délkeletre fekszik a Surján-patak völgyében. Szentbalázs 1061-ben alapított zselicszentjakabi (ma Kaposvár) monostorhoz tartozó földbirtok része lehetett. A nevével 1346-ban találkozunk először Sanctus Blazius alakban. A török hódoltság idején nem néptelenedett el, de a falu az 1704-es rác betöréskor elpusztult. Ezt követően Esterházy-birtok lett. 1782-ben felépült a templom. Valószínűleg Dorffmaister István festette a Piétát. A XX. század elején a vasút és a közút építése a községet az ország vérkeringésébe kapcsolta. Megerősödött: több új közösségi ház, hitelszövetkezet létesült. Nagy változást jelentett az 1946-os villamosítás. Az 1970-es, 1980-as években a Surján MgTsz központja volt.

Szentgáloskér 613 lakosú község Igaltól 6 kilométerre, délnyugatra fekszik. A leírások 1321-ben Keer néven nevezték, de neve a középkorban többféleképpen is előfordult. A XVIII. századtól gyarapodó népessége 1950-re meghaladta az 1200 főt. A termelőszövetkezet megalakulása utáni nehézségek és a körzetesítés miatt a lakosság kb. 40 %-a elköltözött. A lakosság megélhetését a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, a magángazdaságok, a Lapa-pusztai versenylótenyészet és szociális támogatás biztosítja.

Taszár 2309 lakosú község a 61-es főközlekedési út és a 41-es/Gyékényes-Dombóvár-Budapest/ vasútvonal mentén, Kaposvártól keletre, 8 kilométerre fekszik. A település 1358-ban a székesfehérvári őrkanonok birtoka volt, 1444-ben Villa Thazar, 1536-ban Eghazas Thazar alakban írták. A török adólajstromokban is szerepelt a neve.
Műemlék jellegű temploma gótikus eredetű, melyet átépítettek és bővítettek a XVIII. században.

Újvárfalva 402 lakosú község Nagybajomtól 13 kilométerre, északkeletre fekszik. A község 1908 óta Újvárfalva, mely Nadalos, Koroknya és Vrácsik települések egyesítésével jött létre. Nadalos a mai napig megőrizte a nevét. Vrácsikot 1497-től említik a különböző dokumentumok.
Itt született 1820-ban Noszlopy Gáspár, aki az 1848/49-es szabadságharc idején a megyei népfelkelés egyik szervezője és Somogy megye kormánybiztosa volt. 1853-ban Bécsben halálra ítélték és Pesten kivégezték. Szülőházában  a kúriában emlékkiállítás látható.

Várda 556 lakosú község a 36-os/Kaposvár-Fonyód/ vasútvonal mentén, Kaposvártól 12 kilométerre, északnyugatra fekszik. 1284-ben pusztai birtokként említették az oklevelek, a XIV. század elején plébániája volt. Birtokosai gyakran változtak.

Zimány 644 lakosú község Kaposvár-Toponártól 8 kilométerre, északkeletre fekszik. Elzártságát az 1960-as évek elején épült szilárd burkolatú út szüntette meg. Azóta van a falunak rendszeres buszjárata. 1268-ban Terra Ziman alakban szerepelt. A falu a XVI. században elpusztult és csak a XVIII. század elején települt újra. 1945. előtti utolsó földbirtokosa az Esterházy család volt.

Zselickislak 352 lakosú község Kaposvártól 5 kilométerre, délre fekszik. 1571-ben a török adólajtstrom Kis-Laknak nevezte. Ezt az elnevezést használták 1909-ig.
A katolikus templom 1901-ben épült.

Zselicszentpál 421 lakosú község a 67-es főközlekedési út mellett, Kaposvártól délre, 5 kilométerre fekszik. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint plébániája volt. 1403-ban Szent-Pál völgy néven említették. Az 1695-ös összeírásban kilenc jobbágycsalád szerepelt. A XVIII. századtól Esterházy birtok. A falu mai nevét 1909-től használja.