A Balatontól 10 kilométerre, a Sió-csatorna mentén fekvő nagyközség lakossága 2317 fő. Vasúton a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vonalon megközelíthető. Az Árpád-házi királyok idején a Szalók nemzetség ősi birtoka volt. 1356-ban heti vásár tartására kapott jogot. A török időkben a település elpusztult. A XVIII. században újratelepült, ekkor épült a Csapody-kastély (ma a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Kollégiuma), a római katolikus templom. A XIX. század elején a református templom épült. A település érdekessége a római katolikus templomkertben klasszicista építményben elhelyezett Immaculata- szobor 1816-ból. A község infrastrukturális ellátottsága jó. Határában ásványvizet rejt a föld. A községhez tartozik Hetye középkori falu megmaradt románkori templomának romja.

Balatonendréd 1388 lakosú község a Balaton déli partjának “második vonalába” tartozó település. A 7-es főközlekedési útról Zamárdi határában ágazik le a balatonendrédi országút. Ezt az 5 kilométernyi utat már a látványért érdemes megtenni: a völgykatlanban meghúzódó, dombokkal övezett falucska képe felejthetetlen élmény. A település története régmúltra tekint vissza. Egy 1082-ben kelt írás említi először Endrédet, mint László király birtokát. Nevét a római katolikus egyház védőszentjéről, Andrásról kapta. Szelíd, dombos határát a történelem évszázadai alatt sokan uralták. A török időkben hadászatilag, számottevő övezetté vált, vára a tihanyi várhoz tartozott. A török megszállás hosszú évtizedeiről a földrajzi nyelvemlékek, dűlőnevek tanúskodnak: a Duna-hegyen volt a bég mulatóhelye, a Rózsa-hegyen pedig fenséges illatú rózsáit nevelte.
Balatonendréden két műemlék épület van: a katolikus és a református templom. A római katolikus templom középkorú eredetű. 1772-ben építették újjá copf stílusban. A tornya 1821-ből való. Értékes művészi munka a katolikus templom rokokó főoltára és a szószék. Bejárati ajtaja felett a tihanyi apátság kőből faragott címere látható.
A református templomban őrzött ónkupák iparművészetünk remekei.
Szép látnivaló a barokk Szentháromság-szobor, mely ma az óvoda kertjében áll.
Különleges ritkaság az európai kultúra részeként jegyzett, külföldön is jól ismert népművészeti kincs, az endrédi vertcsipke. A flandriai eredetű csipke készítésével a XIX-XX. századfordulón kezdtek foglalkozni az endrédi asszonyok. Meghonosítása Kájel Endre református lelkész és felesége nevéhez fűződik. A csipkeverés újból virágkorát éli. A legszebb darabokat időszakos kiállításon tekinthetik meg.
A mai Balatonendréd 1447 állandó lakót számlál. Szépen fejlődő, jó infrastruktúrájú településünk külső képe rendezett. Nyaranta egyre több hazai és külföldi turista élvezi nálunk a vízparti és falusi üdülés együttes örömét. A Balaton-part nyüzsgéséből néhány perc alatt ideérkező vendéget a festői fekvésű falu csendje és nyugalma várja. A természet, a tiszta levegő- és a falusi ember vendégszeretete igazi pihenést, valóságos felüdülést nyújt.

Balatonszabadi 2892 lakosú község, a Balaton-part Somogy megyei szakaszának legkeletibb települése. A község közigazgatási határa 1950-ben alakult ki, amikor Fokszabadi egyesült Siómarossal és Somogyhoz került. A községhez tartozik a tőle 5 kilométerre lévő fürdőtelep és Sóstó. A fövenyes part, a hosszan elnyúló fenyőfákkal szegélyezett partrész szállodáival, nyaralóival, kempingjével a kisgyerekes családoknak ideális. Legtöbbjükhöz saját strand is tartozik. A Sóstó fürdésre nem alkalmas, de partjára a horgászüdülők között juthatunk le. Szabadi valaha a Puszta-toronynak nevezett helyen állt, 1358-ban Zabadi néven említették az oklevelek. 1444-tôl Fokszabadi volt a neve.
Mai látnivalója a rádiótorony, az 1778-ban, barokk stílusban épült Szent Anna római katolikus templom, a két copfstílusú református templom 1794 és 1801-ből, és a római katolikus plébánia.

Nagyberény 1460 lakosú község Siófokot Szekszárddal összekötő 65-ös főközlekedési út közelében fekszik a Balatontól mintegy 15 kilométerre.  A helységet érinti a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal is. E hely a Szalók nemzetség ősi birtoka volt. Első írásos emlékei 1082-ből, Szent László idejéből származnak, de történelmi feltételezések alapján 1998-ban volt 1000 éves a település. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben Magna Beren alakban fordul elő.
A római katolikus temploma 1756-ban épült.
A zárda 1898-ban épült a Szent Keresztről elnevezett irgalmas nővérek iskolájaként.
A református temploma a XVIII. században épült.
A község mai érdekessége még az 58 °C-os nátriumkloridos ásványvíz.
A vadban gazdag közeli őstölgyes a vadászokat is vonzza.

Nyím 299 lakosú község Siófoktól 13 kilométerre, délre fekszik. A középkorban az írott forrásokban sokszor szerepelt a gyakori birtokosváltás miatt, s ez a későbbi századokra is jellemző maradt.

Ságvár 1763 lakosú község Siófoktól 9 kilométerre, délre fekszik. Az őskor óta lakott területen a római korban Tricciana nevű erőd állt itt. A középkori falu mai nevét először 1460-ban említi oklevél A török időktől fogva napjainkig fokozatosan fejlődik.
A római katolikus templom 1756-ban, barokk stílusban épült. Előterében áll az 1830-ban készült Nepomuki Szent János szobor.
Református temploma 1819-ben, késő barokk stílusban a régi római castrum alapjain épült.
A Lándor- hegyen 20000 évvel ezelőtt élt ősemberek telephelyét találták meg a régészek.

Siófok 22687 lakosú városa a Balaton szélesebb keleti medencéjének közepe táján, a Sió torkolatánál, valamint a 7-es és a 63-as főutak találkozásánál fekszik. A helység megközelíthető a 30-as/Nagykanizsa-Székesfehérvár – Budapest/ és a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonalról egyaránt. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorok határolják. Siófok környéke már a történelem előtti időkben, a csiszolt kőkorszakban és a rómaiak korában is lakott hely volt. Sectus Aurelius Victor III-IV. századból származó feljegyzései is bizonyítják, hogy Galerius császár a jelenlegi Siófok területén a „Lacus Pelso” ingoványos részeinek lecsapolására 292-ben zsilipet építtetett és erdőket irtott ki. Az egész környéket feleségéről „Valeria”-ról nevezte el. A Balaton tóból kiömlő Fuk folyócskának első említése a legrégibb magyar nyelvemlékünkben, az 1055-ös tihanyi apátság alapítólevelében már szerepel. Írásban Fuk falu neve először 1137-ben szerepel az adakozó faluk között, míg a Siófok szóösszetétel – mely „vízfolyás”-t jelent – 1790 óta ismeretes. A török hódoltság idején a törökök 1541 után e települést is megszállták, sőt erődöt is építettek itt. Ez az erődítmény a mai kórház közelében lévő „Granárum” dombján volt. A vidék 1688-ban szabadult fel a török iga alól. Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be, s 1693-ban fatemplomot építetett a lakosság számára. Rákóczi szabadságharc idején itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala, amelynek végső sarokpontja volt a siófoki erősség. Az erődítmény a régi török erőd helyére épült De la Riviére francia hadmérnök tervei szerint. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc címert adományozott Fok falunak. A település életében jelentős változást hozott, hogy 1846-ban Széchenyi István kezdeményezésére megindult a balatoni gőzhajózás. 1861-ben megépült a déli vasút, 1863-ban pedig a vasútállomás, s ez évben ünnepélyesen felavatták  a Sió-zsilipet is. Ezt az évet kell tekinteni Siófok nyaralóhellyé való születésének. 1864-ben elkészült a hajókikötő, amellyel Siófok a dinamikus fejlődés állomásaként a nagy múltú Füred vendégeinek átszállóhelye, a „Savanyúvízi paradicsom előkapuja” lett. Az 1865. év jeles forduló Siófok történelmében, mert az alig 200 házat és 1500 számláló község  országos vásár tartására kapott engedélyt, s ezzel mezővárosi rangot nyert. 1866-ban jelenik meg az első hirdetés „Balatontavi Fürdő Siófok” címmel a Zala-Somogyi Közlönyben. Végh Ignác bérlő 1878-ban készítette el  a „Magyar Tenger” feliratú fürdőházat, amely a Neuschloss építő cég tervei szerint épült, svájci stílusban, díszes homlokzattal: száz személyes társalgóval, vízre nyíló nagy ablakokkal, emeletes kilátószobával, nyolcvan fürdőkabinnal. A veszprémi káptalan 1885-ben kezdte parcellázni a siófoki „aparendás-telkeit” és megkezdődött a mai fürdőtelep kiépülése. Jellemző a Balaton-táj megejtő és ihlető vonzerejére, hogy első villatulajdonosok jó része festőművész volt. Than Mór, Vágó Pál, Feledi-Flesch Tivadar és Tölgyessy Artúr villája állt már ebben az időben Siófokon. 1891. áprilisában Siófok Balatonfürdő Rt. néven alakult meg az a tőkecsoport, mely megváltotta a káptalantól a fürdőjogot, s megvásárolta az építkezésekhez és a parkosításhoz szükséges 60 holdnyi bozótos, vizes, mocsaras területet, s azt a gamászai magas partról szállított földdel töltette fel. A társaság vezetője Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. alapítója volt. Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a  Belügyminisztérium a fürdőtelep részére a „gyógyfürdő” elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató Siófoki Színészet is. 1900-ban épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. A II. Világháború végén a települést nagy károk érték. A két hónapig itt húzódó frontvonal a parti létesítményekben sok kárt tett. A közúti és a vasúti híd elpusztításával pedig sok gondot okozott az újjáépítőknek. A felszabadulást követően a település fejlődése új lendületet vett. Siófok a szakszervezeti és a vállalati üdültetés központja lett. Újjáépült üdülőházai, valamint a balatoni fejlesztési program keretében bővített csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetve a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legjelentősebb nagy tömeget befogadó helyévé tette Siófokot. 1968. december 31-én Siófokot városi rangra emelték. Balatonszabadi-fürdőtelep és a délre fekvő Balatonkiliti község is a város része lett. 1976-ban épült meg a Dél-Balatoni Kulturális Központ, 500 személyes színházteremmel, s vele egy épülettömbben működik a Városi Könyvtár, mely több, mint 100 ezer kötetes könyvállománnyal rendelkezik. A korszerűen felszerelt termekben színvonalas színházi, zenei és képzőművészeti bemutatókat, tárlatokat,  kiállításokat rendeznek. Napjainkban Siófok Magyarország egyik legjelentősebb idegenforgalmi központja, ahogy a mondás tartja: a  „Balaton fővárosa”. Azzá teszi közlekedése, veszélytelen fürdőzést kínáló sekély partja. A vendégek kényelmét szolgáló szállodák, éttermek, szórakozóhelyek, mozik, stb. és a közelben lovaglási lehetőség is várja a kikapcsolódni vágyó üdülőket.
A római katolikus plébániatemplom 1739-ben barokk stílusban épült.
A város központjában lévő víztorony városképi jelentőségű épület 1912-ből.
Az Oulu parkban lévő evangélikus templom 1993-ban épült Makovecz Imre tervei alapján.
A zsinagóga 1986-ban épült a Széchenyi utcában.
Kálmán Imre egykori szülőházában ma Múzeum található. Kálmán Imre a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Cigányprímás, a Bajadér, a Cirkuszhercegnő, az Arizona Lady halhatatlan szerzője. A világhírű operettkomponista Siófokon született, szülőháza ma is áll, a róla elnevezett sétányon. A múzeum emeletén képzőművészeti galéria működik. A Múzeum országos körű XIX-XX. századi képzőművészeti gyűjteménye, helytörténeti vonatkozású tárgyi emlékei és archív adattára számottevő jelentőségű.

Siójut Siófoktól délkeletre, 8 kilométerre, a Sió csatorna mentén fekvő község. Balatonszabaditól a Sió csatorna választja el. Lakossága a XX. századelőn 451 fő volt, jelenleg 548 fő. A helység megközelíthető a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonalon. 1302-ben Passessio Jwth vagyis pusztaként említették, de 50 év múlva már hetivásárairól írtak az oklevelek. Nagy nemesi családok voltak a birtokosai: Marczaliak, Berzenczei Lorántfiak, Báthoriak, Széchenyiek.
Műemlék jellegű református temploma 1830-ban épült.
A két Világháború áldozatainak emlékművét 1996-ban állították.

Som 702 lakosú község, Kelet- Külső -Somogyban, a 65-ös főközlekedési út és a 35-ös/Kaposvár- Siófok/ vasútvonal mentén, Siófoktól 14 kilométerre, délre fekszik a Kis-Koppány mentén. A terület a középkortól lakott hely.
Katolikus temploma 1757-ben épült barokk stílusban. Oltárképe a híres Dorfmeister mester alkotása. A templom előtti teret sajnos a közút építése elvitte.
Som és Daránypuszta között hévizet rejt magában a föld.

Zamárdi 2204 lakosú nagyközség a 7-es főközlekedési út és az M7-es autópálya mentén fekszik, hosszan elterülve a Balaton partján Siófok és Balatonföldvár között. A helységet hosszan kettészeli a 30-as/Nagykanizsa- Székesfehérvár- Budapest/ vasúti fővonal. A település nagyon ősi; római, kelta és avarkori emlékekben egyaránt gazdag, amit bizonyít az itt lévő nagy kiterjedésű avar temető is. A zamárdi avartemetőben 1980 ősze óta 2267 sírt tártak fel. A község neve 1082-ben fordult elő egy határjárási oklevélben, Scamard néven. Egy 1171-es hiteles oklevél már Zamárd néven említi. A XIII. századtól Somárd, Somárdi, majd a XVIII. századtól Szamárdi nevet használtak. Zamárdi mai nevét először 1828-ban írták le először, egy községbírói számadásban.  A török megszállás évtizedei alatt a Zamárd-falvak elpusztultak. 1594-ben a török Egyházaszamárd templomát, házait lerombolta. Templomának helyén ma egy 4 méteres tölgyfakereszt áll. 1735-ben a mai falu betelepítését Grassó Vilebáld tihanyi apát kezdte meg, majd utóda Lécs Ágoston fejezte be. A környező és távoli megyékből 42 jobbágycsalád érkezett, a lakosság száma: 275 fő. A mai falunak 1741-től van iskolája és tanítója. A löszfennsíkon épült a község sok szép parasztházából ma már csak néhány látható Zamárdit az 1861-ben megépített Déli-vasút két külön részre osztotta: Az ősközség a vasútvonalon túli magaslaton, a fürdőtelepi rész pedig a vasút és a  Balaton között terül el. A millennium tiszteletére a határ legmagasabb pontján vaskeresztet állítottak fel.  Az igaz fejlődés az 1880-as évektől indult meg, akkor kezdték az első fürdővendégek felkeresni a sekély vizű partot, amely főleg a gyermekek fürdőzésére alkalmas. 1913-ban megalakították a Balatonzamárd Fürdőegyesületet. Az arisztokratikus Balatonföldvár és a nagypolgári Siófok között Zamárdi a kispolgári alkalmazott réteg üdülőhelye lett. Zamárdi fejlődése lendületes, infrastruktúrája jó. A közművek majdnem százszázalékosak. Itt található a Balaton egyik legnagyobb és legszebb szabad strandja, mely vonzóvá teszi Zamárdit. A 1990-es évek végén érdekes módon levált Szántód, így Zamárdi kisebb lett, de megőrizte nagyközségi titulusát. Napjainkban is jelentős az idegenforgalom, egyre több kisebb szálloda, panzió, étterem várja a vendégeket. A vállalkozók, gazdasági társaságok az idegenforgalom, a kereskedelem és a szolgáltatás területén egyre több munkaerőt alkalmaznak. Zamárdi vonzerejét növeli a szántódi révnek és a festői szépségű Tihanyi – félsziget közelsége is.
A szép római katolikus temploma 1740-től 1744-ig épült barokk stílusban, melyet 1774. szeptember 8-án szentelt fel Vajda Sámuel apát, s ez a nap azóta is a búcsú napja.. Az oltár, a szószék és a keresztelőkút rokokó stílusú. A templom északi falában szép vörösmárvány síremlék található. 1905. március 28-án leégett a templom tornya, tetőzete, elolvadtak a harangok is.1993. óta esti kivilágításban látható a műemlék.
A Kupolás-kápolna modern stílusban 1929-ben épült, melyet Margó Ede szobrai díszítenek.
A Hősők Kápolnáját neobizánci stílusban építették, mely az I. és II. világháborúban elesetteknek állít emléket.
A Tájház Zamárdi legszebb épülete. Sövényfonásos kerítésen belépve a vakító fehérfalú épület nagyszerű látványt nyújt. A ház 1847-ben épült, szép oszlopos tornáccal, tömésből, vályogból, nádtetővel fedve; építési idejét az első szobában lévő mestergerendába festették. A főépület hat helyiségből áll: két szoba, konyha, kamra, istálló és pajta tartozik egybe. A berendezés szakszerű kialakítását a korhűség jellemzi, ezért élethű és hiteles.