Andocs 1178 lakosú község a Kaposvár és Szántód között nagyjából félúton fekszik. Vasúton a 35-ös/Siófok-Kaposvár/ vonalon megközelíthető. A XIV. században már plébániája is volt. A török hódoltság korában elnéptelenedett, s a temploma is elpusztult. A benne lévő Szűzanya szobor azonban épségben maradt, s a csodának számító jelenség folytán a XVII. századbtól híres búcsújáróhelyé vált.
Odaérve megakad a szemünk a római katolikus templom és kolostor monumentális épületegyüttesén, s ez eszünkbe juttatja, hogy e település sokkal jelentősebb szerepet tölthetett be szűkebb környezetében a mainál. E település az 1600-as évektől igazoltan búcsújáró hely. Itt található Somogy megye egyik legnagyobb műemlék temploma. A ferences templom gótikus szentélye a XIV. században épült. Barokk hajóját 1747-ben szentelték fel.
Erre az alkalomra öltöztette fel a Szűzanyát ünnepi ruhába gróf Széchenyi Katalin. Ez a szokás azóta is tart. Mára a ruhák száma kétszázhúsz körül van. Ez Közép-Kelet-Európa leggazdagabb gyűjteménye. Andocson található Külső-Somogy legnevezetesebb, legszebb kulturális turisztikai látványossága, a középkori eredetű búcsújáró templom és a barokk ferences kolostor.
Emellett a község számos népi építészeti értéket is rejt, amely a látványos táji környezettel kiegészítve a falusi turizmus számára különösen vonzó lehet.
Nagytoldi-pusztán egy klasszicista kúria és régi majorsági épületek találhatóak.
Bábonymegyer 941 lakosú község a 35-ös/Siófok-Kaposvár/ vasútvonal mentén, Tabtól 6 kilométerre, keletre fekszik. A történelmüket a XIII. századig visszavezető egykori falvak, Nagybábony és Koppánymegyer 1927-ben történt összevonásából alakult önálló településsé. Mindkét település szerepel a kora középkori oklevelekben. Koppánymegyer 1193-ban, Nagybábony 1259-ben. Az évszázadok során számtalan földbirtokosuk volt. A források az 1855-ös kolerajárványt említik igazi nagy katasztrófáként, amely megtizedelte a lakosságot.
A református templom klasszicizáló késő barokk stílusban, 1768-ban épült.
A műemlék evangélikus templom 1832-ben épült klasszicizáló késő barokk stílusban.
A Rudnay Gyula Emlékház, az 1878 – 1957 között élt, neves festőművésznek állít emléket. Az egykori lakóházát az unokája alakította emlékházzá.
Bedegkér 530 lakosú község Tabtól 12 kilométerre, délre fekszik.
Bonnya 317 lakosú község a 35-ös/Siófok-Kaposvár/ vasútvonal mentén Igaltól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A középkori írott forrásokban többször szerepel a neve: 1229-ben Buduna, 1337-ben Bonya, 1420-ban Bunnya alakban. 1480-ban vásáros helyként említik. A török adóösszeírásokban is szerepelt. A XVIII. század közepétől a Hunyady család birtokába került.
Fiad 186 lakosú község Igaltól 18 kilométerre, északnyugatra fekszik. Az 1332-36-os pápai tizedjegyzékben szerepelt először a település, a források feljegyezték, hogy sok birtokosa volt.
Kánya 474 lakosú község Tabtól 5 kilométerre, délre fekszik.
Kapoly 757 lakosú község a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Tabtól 5 kilométerre, nyugatra fekszik. A település ma is két részből áll Kapolyból és Kapoly pusztából. Így volt ez a középkorban is, mert 1337-ben, Keethkapul, 1347-ben Egyházaskapoly (a mai Kapoly) fél száz évvel később Kápolnáskapoly azután Nagy-kapoly (a mai Kapoly-puszta) volt említve. A török időkben az itt élők két urat szolgáltak, mert magyar és török írásos dokumentumokban is szerepeltek. A nagy harcok befejeztével csak az egyik hely maradt lakott. A XVIII. század végén pedig német ajkú lakosság megtelepedéséről adnak hírt a források. A ma itt élők a háborúk áldozatainak emlékműket állítottak, megbecsülik a múltjuk örökségét.
A római katolikus templom középkori eredetű épületét a XVIII. század végén barokk stílusban átépítették.
A református templom az 1838-ban épült.
A település egyik nevezetessége a löszmélyút falába vájt pincesor.
Kára 67 lakosú község Tabtól 17 kilométerre, délnyugatra fekszik. Az írásos emlékek 1138-ban a dömösi prépostság birtokai között említik Villa Kara néven. A község a hódoltság alatt elpusztult és csak a XVIII. század második felében épült újra.
Innen származott Karai László budai prépost, aki a XV. század második felében létrehozta az első magyar nyomdát Hess András vezetésével. Ebben készült az első Magyarországon nyomtatott könyv 1473-ban a Cronica Hungarorum.
Kisbárapáti 554 lakosú község a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén, Igaltól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. A mai község határában a középkorban több falu feküdt. Apáti falu Gyiszno néven fordult elő 1055-ben a tihanyi apátság alapító levelében, melyet az 1267-ben keltezett bulla megerősített. Ebben már Gyesznó vagy Apáti néven szerepelt.
Nevezetessége: a műemlék jellegű 1745-ben épített katolikus templom, a halastó, a vadban gazdag erdő.
Lulla Tabtól északra, a Jaba- patak völgyében fekvő zsáktelepülés, lakossága 242 fő. A XX. század elején még Torvaj községhez tartozott és pusztaként szerepelt. A középkorban falu volt, melyet 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai közé soroltak. 1332-37-ben plébánosa volt. A török adólajtstromban először 49, később 34 házzal szerepelt, de 1609-ben már puszta volt. 1947-től, megszakítással, önálló település.
Jelentős emlékei a római katolikus és az evangélikus templom.
Miklósi 258 lakosú község Tabtól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben fordult elő először. A századok során birtokosai gyakran változtak. A XVIII. században német ajkúakat telepítettek be ide. A XX. század kezdetére nagyobb földbirtok nem volt a faluban. Igazi sváb község volt: lakosságát nem kerülték el a II. Világháború utáni megalázó események. A XIX-XX. századfordulón még virágzó falu nehezen talál önmagára.
Nágocs 710 lakosú község, Balatonföldvártól 24 kilométerre, délre fekszik. Történelmi múltja változatos. 1138-ban villa Nagasu, 1264-ben Nagach alakban említették az oklevelek. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, ezután a XVIII. században a Zichy grófok németeket telepítettek be. Az 1930-as években megindult az iparosodás. A községben malom, téglaégető, olajütő, gyapjúkártoló, sajtüzem működött. A II. Világháború utáni kitelepítések megváltoztatták a falu etnikai összetételét. Az 1960-as évektől ismét elindult a fejlődés. Három falu tsz-ének egyesítéséből egy 4000 hektáros gazdaságot hoztak létre. 1990-ben átadták az új faluházat.
A római katolikus temploma 1757-ben épült, homlokzati toronnyal, falpillérek közé fogott kapuval és ablakkal, egy-egy fülkében koronás szakállas szenttel. Tornya falpilléres, eredeti sisakkal. Az oromzat szélein vázák, a timpanonban az építtető Zichy család címere látható. Belső berendezéséből figyelmet érdemel a kifinomult ízlésre való főoltár, a két mellékoltár, valamint a szószék és a padok.
A copf stílusú plébánialak 1804-ből való. Előtte népies barokk kőkereszt 1800 körülről való.
A közelben álló Nepomuki Szent János szobrot Zichy József állítatta 1787-ben.
A volt Zichy –kastély romantikus orommal, kétpilléres erkéllyel rendelkezik. A földszinti rész 1714 körül épült. Az emeletet 1820 körül húzták fel, Zichy János megbízásából.
Sérsekszőlős 170 lakosú község Tabtól 3 kilométerre, északra fekszik. Korábban Zala községben tartozott és Szőllőspusztának hívták, mely már 1082 táján Szent László által a veszprémi káptalan részére kiállított megerősítő levélben szerepelt. 1583-tól a Zichy család birtokába került. Jelentős emléke a római katolikus temploma.
Somogyacsa 235 lakosú község Igaltól 11 kilométerre, észak-északkeletre fekszik. 1406-ban “Poss. Acha” vagyis puszta és a veszprémi püspökség birtoka. 1600-ig lakott volt, azután elnéptelenedett. 1746-ban Padányi Bíró Márton püspök telepíti be újra. Somogyacsához tartozik Gerézd puszta. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említette először. 1480-ban, “Poss Gerezd” a veszprémi püspökség birtoka volt. A Koppány bal partján néhány házból és gazdasági egységből áll. Értéke a táj harmonikus egysége.
Somogydöröcske 184 lakosú község Igaltól 16 kilométerre, északkeletre fekszik. Neve 1138-ban Villa Diarugsa, l267-ben Derekche alakban fordult elő. Amikor a törökök elfoglalták a völgyet, a falu elnéptelenedett. A Hunyadyak a XVIII. század közepén német lakossággal telepítették be. A II. Világháború után a lakosság nagy részét kitelepítették és helyükre felvidéki magyarok települtek. Az egész falu a XIX-XX. századforduló hangulatát sugározza érintetlen szépségével. A megújulást jelzi, hogy elkezdődtek a felújítások, helyreállítják a műemlék evangélikus templomot és új katolikus templom építését tervezik.
Somogyegres 220 lakosú község Tabtól 12 kilométerre, dél-délnyugatra fekszik.
Somogymeggyes 604 lakosú község a Kis-Koppány patak völgyében, Tabtól nyugatra fekszik a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasútvonal mentén. A község 1947-ig Kötcséhez tartozó két puszta Meggyes és Csicsal egyesítéséből keletkezett és kapta a Somogymeggyes nevet. Csicsal- puszta a középkorban falu volt, 1251-ben a tihanyi apátság birtokaihoz tartozott, majd a pannonhalmi apátságé lett. 1332-37-ben plébániája volt. Az új község létrejötte után az 1960-as évekig nőtt a lakosság száma, elérte az 1000-et. Az 1969-es körzetesítés elindította a visszafejlődést. 1993. óta önállóan intézi ügyeit.
Szorosad 122 lakosú község Igaltól 16 kilométerre, északkeletre fekszik. A Koppányvölgy északi oldalán, kisebb dombra települt halmazos falu. Szinte már összeépült Törökkoppánnyal. Az 1332-37. évi tizedjegyzék említi, tehát már egyházas hely volt. A dömösi prépostság birtokai között található 1484-ben, de a XVI. század körül már puszta, a XVIII. század elején néptelen faluhely volt, akkor a veszprémi püspökség németajkúakkal telepítette be.
A római katolikus templom 1845-ben épült, de 1900 körül átépítették.
Bősze Gábor pedagógus hosszú évekig gyűjtötte a község tárgyi és szellemi értékeit. A kis helytörténeti gyűjteményt a volt iskolában helyezte el.
Tab 4997 lakosú város Somogy megye északkeleti szögletében, a Balatontól délre, Siófoktól 25 kilométerre. Megközelíthető a 65-ös főközlekedési út daránypusztai, és a Kaposvár - Szántód közötti útvonal kapolypusztai leágazásától. A helységet a 35-ös/Kaposvár-Siófok/ vasút szeli ketté. Változatos domborzatát az egymás mögött sorakozó dombhátak, és völgyek együttese alkotja. Külső-Somogy egyik legszebb vidéke. A terület hajdan, közel ezer éve, Koppány vezér birtoka volt. A szomszédos településeken már 1080-ban királynéi vincellérekről tesznek említést az egykori források. Tabot, mint Szent Péter tiszteletére emelt templom birtokát villa Tobként említették 1320-ban. Az Árpád-ház kihalását követő trónviszályok miatt a település többször is gazdát cserélt. 1428-35 között Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília kapott javadalmat e területre Zsigmond királytól, majd 1438-ban a Batthyányiak s a velük vérrokon Fajsziak nyerték adományul. A török defter szerint Tab 1573-74-ben 12 adózó házból állott. Az 1675-ös pereskedéseket követően Tabot és részeit a Lengyel család birtokolta. 1712-től először magyarok, majd protestáns tótok, később németek, azután Oroszország és Galícia földjéről zsidók telepedtek meg a községben, s 1762-re fölépült a megye egyik első zsinagógája. Fejlődésnek indult a kereskedelem is. A község 1822-ben hetivásárok tartására nyert jogot, 1847-ben mezővárosi rangra jutott. Az 1908-ban a Siófok - Felsőmocsolád között épülő vasút bekapcsolta a térséget az országos kereskedelmi hálózatba. 1950-ben létrejött a tabi járási és községi tanács, de 1968-ban megszüntették e járást, s a települést és kistérségét Siófokhoz csatolták. 1969. július 1-jével nagyközségi rangot kapott. A nehéz körülmények között, de mégis meginduló fejlődés eredményeképpen a településből 1984. január 1-jétől városi jogú nagyközség, 1989. március 1-jétől pedig város lett.
A római katolikus templom barokk stílusban épült 1756-ban, kupolafreskóit Dorfmeister István festette.
A Welsersheim-kastély a XIX. század elején, klasszicista stílusban épült.
A Tabi Galéria Nagy Ferenc fafaragó népművész házi múzeuma.
A város szülötte és díszpolgára Takáts Gyula Kossuth-díjas költő, író, műfordító és Nagy Ferenc fafaragó népművész, a népművészet mestere. Utóbbinak az állandó kiállítása a Galériában látható.
Tengőd 590 lakosú község Tabtól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. A helység 1950-ig Tolna megyéhez tartozott.
Római katolikus temploma 1787-ben épült.
A településkép a két Világháború közötti, de a házak modernizálódtak. A XIX. századi népi építészet emlékét egy nagyon szép tornácos ház őrzi. Az itt élők többsége Tabon vagy a mezőgazdasági szövetkezetben dolgozik.
Torvaj 329 lakosú község Tabtól 5 kilométerre, északkeletre fekszik. A település nevét először 1265-ben említi oklevél. A török korban elnéptelenedett, később szlovák és sváb népességgel újranépesült.
A római katolikus templom 1755-ben épült műemlék épület.
Az evangélikus templom 1859-ben épült.
Törökkoppány 471 lakosú község a Koppány folyó völgyében, Tamásitól 17 kilométerre, nyugatra fekszik. A Koppány völgye Somogy megye egyik legszebb természeti területe. A patak déli oldalán a dombok hirtelen, szakadékosan emelkednek ki a völgyből, s a völgyzugokban falvak vannak. Amikor a völgy kinyílik, a formák lágyabbak lesznek, elénk tárul Törökkoppány. Nevével a XII. század elejétől találkozhatunk a forrásokban: Villa Cuppan(1138), Koban(1332-37), “plebanus de Koppan (1347) alakban. A budai pasa 1551-53 között foglalta el és szandzsák (kerület) lett, melyhez 5 nahie (járás) tartozott körülbelül 60 településsel. A törökök várat, fürdőt építettek, a templomot és a plébániát saját szokásaik szerint alakították át. Erről a korról a néphagyomány sokkal többet őrzött meg, mint a dokumentumok (pl.: utca-, dűlőnevek). 1715-től az Esterházyaknak és a veszprémi püspökségnek a birtoka volt. A település a XX. század elején hanyatlani kezdett, mert a vasút és az autóút elkerülte. 1960. után a fejlődés újra megindult. Közös tanácsi székhely lett, a Koppány völgyi községek igazgatási központja.
A római katolikus templom homlokzati tornyú, gótikus eredetű építmény, melynek hálóboltozatos szentélye 1490-ből való, a hajóját 1799-ben építették.
A közeli erdőségben található a török idők emlékét őrző boltozatos Török-kút.
Zala 289 lakosú község a Külső –Somogy dombjai között, Tabtól 3 kilométerre, nyugatra fekszik. Zala községről az első okleveles adat 1278-ból való. A Zichy család a XV. század közepétől volt a falu földbirtokosa.
A műemlék jellegű római katolikus templom 1754-ben, barokk stílusban épült, melyben Zichy Mihály festette a Krisztus a keresztfán című képet.
A volt Zichy-kastélyban Zichy Mihály Emlékmúzeum működik. Itt van a megye egyik legszebb és leghíresebb múzeuma, a Zichy Mihály Emlékmúzeum. Az egyszintes nemesi kúria 1820 körül épült, a műtermet már a művész építtette. Zichy Mihály (1827-1906) élete nagy részét az orosz cári udvarban töltötte. A múzeumban áttekintést kaphatunk festészetéről, megtaláljuk életének dokumentumait, a családi vonatkozású dolgokat, a nagyon értékes könyvtárát és keletről hozott bútorait. A múzeum parkja és a Zichy sírkert természetvédelmi terület.
Zics 434 lakosú község a Somogyi-dombságban, Tabtól délnyugatra, 10 kilométerre. A XX. század elején az 1200 lakos kétharmadrészt német ajkú volt. A német lakosságot 1713 körül Zichy György és Ádám telepítette be. Zicset 1295-ben Zych-nek, 1332-37-ben Zics-nek írták és plébániáját említették. A török időkben Andocsról jártak ide misézni. A falu földbirtokosa a XIV. századtól a Zichy család.
A római katolikus templomot Zichy József építette 1786-ban, és id. Dorffmaister István készítette a freskóit; előtte 1832-ből való vasfeszület áll.
