Pannónia más vidékeihez hasonlóan ezen a tájon is termesztették a szõlõt és készítettek bort a kelták és a rómaiak is. A Balatontól délre elterülõ táj klímaviszonyai kiegyenlítettek. A szõlõtalajok döntõen löszös üledéken képzõdött különféle erdõtalajok. A szõlõk kis része homokon települt. A Balatonboglári borvidéken elsõsorban a fehér borszõlõfajták terjedtek el, de vörös borszõlõ termesztésére ugyancsak kíválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bõséges. A fehérborok illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak.A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minõségben felveszik a versenyt a fehérborokkal, jellemzõen inkább a “burgundi” jellegü, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörös- borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot borok kíváló minõségüek.